Leggyakrabban a külső sérvekkel, azon belül is a kutya köldöksérvével találkozik az állatorvos. /A belső sérvek is előfordulhatnak, (pl.: rekeszsérv) de ezek kialakulásához jelentős fizikális trauma kell, és ritkán találkozunk vele, macskánál gyakoribb./
Veleszületett és az élet során szerzett sérveket különítünk el. A köldöksérv után gyakoriságban a lágyéksérv következik, mely nőstény és hím kutyákon egyaránt előfordul.
Gyakran tapasztaljuk a végbélnyílás mellett jobb, vagy baloldalon, vagy mindkét oldalon egyszerre a gátsérv megjelenését is. Ez utóbbi leggyakrabban egyfajta végbéltágulattal jár együtt. Mindezen sérvek általában veleszületett formában alakulnak ki, de vemhesség, szülés, tartós ürítési erőlködés, bélsárrekedési hajlam, vagy prostata megnagyobbodás kapcsán klinikai képük, nagyságuk akár hirtelen is változhat, növekedhet.
A kizáródás az a fenyegető állapot, mellyel szinte minden sérv esetén számítani kell. Kizáródáskor az amúgy esetleg régebben már megfigyelt, nyugalomban lévő sérv hirtelen rendkívül fájdalmasan megduzzad, lilás-kékes színű, feszülő bőrrel fedett lesz. A bőrön át savó izzad át. Ilyenkor a gyors műtéti beavatkozás mentheti csak meg a beteget. A kizáródásra való hajlamosság tekintetében a legveszélyesebbek a szerzett traumás eredetű külső hasfali sérvek, (okok: harapás, autóbaleset, stb.) majd a lágyéksérv (szüléskor záródhat ki), végül a gátsérv, melynél mindez csak ritkán, húgyhólyag hátrahajlásakor jönt létre. A kizáródáskor nem mindegy, milyen szervek rekedtek kinn a sérvtartalomban. A legegyszerűbb esetben a hasi zsírszövet, súlyosabb beszámítású a bélrészlet, vagy méh, legsúlyosabbként a vese- lép-májlebeny- húgyhólyag kizáródását tekintjük.
Legfontosabb a megelőzés. A kiskutyákat az első oltásaikkor az állatorvos megvizsgálja, észlelve a veleszületett sérveket, javaslatot tesz annak operációjára. A szerzett traumás belső és külső sérvek haladéktalan orvosi ellátása rendkívüli fontossággal bírhat az állat élete szempontjából.
Dr. Bánfi András állatorvos