Ahogy az altatás mind biztonságosabbá válik, egyre jobb altatószereket és gépeket, fejlett őrző monitorokat tudunk a kisállat praxisban is használni, komolyabb klinikákon külön aneszteziológus asszisztens, vagy orvos végzi az altatásokat műtét közben, úgy nő meg azon állatbetegek köre, amelyek altatásra alkalmasnak bizonyulnak.
Régebben egy bizonyos kor fölött nem igen lehetett jó szívvel abban bízni, hogy az idős, vagy valamely komolyan beteg állat fel fog ébredni az altatásból, ma már részben altatási lehetőségeink, részben a műtétet megelőző szűrővizsgálatok sokrétűsége miatt lényegesen kisebb e rizikó, mint akár csak 5, vagy 8 éve.
A vérvizsgálat, melynek során a vérképen felül számos szerv működéséről nyerünk beható képet, a vizeletvizsgálat, mely szintén igen informatív lehet, a röntgen vizsgálat, az ultrahang vizsgálat, CT, az MR, stb. mind azt a célt is szolgálják, hogy az altatási kockázatot csökkentsük. Kiszűrjük azokat a betegeket, amelyeket valamely elváltozásuk miatt másképpen kell altatni, mint az egészségest, vagy azokat, melyeket sehogy sem lehetséges jelen állapotában biztonságosan elaltatni.
Ma már nem ritka, hogy egy jól előkészített, jelentős betegséggel nem terhelt, 13-15 éves korú páciens ugyan úgy ébred, mint egy fiatal. Sok esetben azonban, az állat betegsége, (ami miatt például a műtétre vár) olyan súlyos következményes elváltozásokat okoz a szervezetben, melyek jelentősen megemelik a műtéti altatás kockázatát. Ilyen pl.: a gennyes méhgyulladás, vagy általában más idült gennyes gyulladások. Májbetegség, veseelégtelenség, súlyos szívelégtelenség, cukorbetegség, idült tüdőbetegség önmagában jelentős kockázatot jelent, aminek felismerése után annak gyógykezelésére kell először nagy hangsúlyt fektetni, és az esetleges állapotjavulásig az altatást halasztani kell. Életveszély elhárító műtéthez való bealtatásnál, (amikor nincs idő jól előkészíteni a komoly betegségben szenvedő beteget) altatás megkezdésétől a végéig minden lehetséges eszközzel és módszerrel kell csökkenteni, vagy megelőzni az altatási baleset és szövődmények kialakulását. Ehhez kell a jól összeszokott műtői munka, az aneszteziológus asszisztens, az állatorvosok, és a műtétet végző állatorvosok együttes, nagy odafigyelést jelentő munkája. Súlyos állapotú, beteg altatása azonban még ma is változatlanul komoly kockázatot jelenthet. Ezt sajnos tudomásul kell vennünk, még, ha nem is szeretünk rá gondolni sem.
Dr. Bánfi András állatorvos